Lelkük  a  holnap  házában  lakik    (Rahil  Gibran)

 

Gyermekeid nem a tieid,

Általad érkeznek ide, de nem tőled.

Jóllehet nálad vannak, de nem rendelkezel velük, mint tulajdonaiddal.

Csak szereteted adhatod nekik, gondolataidat nem,

Mert nekik saját gondolataik vannak.

Testüknek hajlékot adhatsz, de lelküknek nem,

Mert lelkük a holnap házában lakik,

Melyet nem látogathatsz meg még álmaidban sem.

Megkísérelheted ugyan, hogy velük azonos légy,

És őket azonossá tedd magaddal.

De az élet nem megy visszafelé,

És nem áll meg a tegnapnál.

Te vagy az íj,

Mely gyermekeidet, mint élő nyilakat a jövőbe röpíti.

 

 

Gyerekek  nevében

 

Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék!

Játssz velem úgy, mintha gyerek lennél!

Bízz bennem, adj feladatot,

Majd meglátod, milyen ügyes vagyok!

Dicsérj meg, ha megérdemlem,

Igazságtalansággal ne büntess engem!

Ha úgy érzem, teher vagyok neked,

Boldogtalan leszek, rossz gyerek.

Ha a bolt minden játékát elém rakod, mit ér, ha önmagad helyett adod?

Játssz velem, mintha gyerek lennél, Beszélj velem, mintha felnőtt lennék!

Ami nekem fontos, vedd komolyan!

Csak akkor szólj rám, ha komoly oka van!

Ne tiltsd meg, amit meg kell tennem,

 

A világot kell felfedeznem!